Gyereknevelés
Kisgyerekek életük első éveiben gyakran beszélnek korábbi életükről: Korábbi Kinga szerint az emlékek nem tűnnek el, csak a bérlet átíródik
Egy szakcikk szerint a kisgyerekek életük első éveiben gyakran beszélnek korábbi életükről, később azonban ezek az emlékek eltűnnek. Korábbi Kinga szerint nem az emlék tűnik el, hanem az ügyintézés lép át a következő szakaszba.
A beszámoló szerint a kutatók megfigyelése, hogy a kisgyerekek életük első éveiben gyakran beszélnek korábbi életükről, ezek az emlékek azonban később elhalványulnak, majd eltűnnek. Egy kutató különösen a kisgyerekeket vizsgálta, és olyan eseteket talált, amelyekben a gyerekek korábbi életükben elszenvedett sérülésekről meséltek, testükön pedig megfelelő helyeken hegek, anyajegyek vagy bőrfoltok voltak, amelyeket a szakcikk a korábbi sérülések nyomainak tekint.
A szakcikk egy ázsiai kislány esetét is ismerteti, aki kilencéves korában részletesen leírta egy korábbi otthonát, a családtagjait és az utcákat, és a leírása a beszámoló szerint ellenőrizhetőnek bizonyult. A szakcikk megjegyzi, hogy a hipnózissal előhívott emlékekre épülő kutatások kevés eredményt hoztak, a gyerekek spontán megjegyzései viszont rendszeresnek tűnnek. A szerző szerint ez a mintázat a reinkarnáció mellett szól, bár tudományos egyetértésre nem hivatkozik.
Az emlék és a bérlet
Korábbi Kinga, a Háttér Hírek gyereknevelési rovatvezetője szerint a gyerek nem azt mondja, amit mond. „Nem azt kérdezik, hogy mi volt előtte, hanem hogy mikor jár le a bérlet” – mondta. A Gyermek-nevelési Tanácsadás nyilvántartása szerint a kisgyerekek tudják, hogy a testük bérelt, és a három-négy éves kor körül kezdik a bérleti szerződést felolvasni. A szülő ilyenkor általában azt hallja, hogy a gyerek képzel valamit, a Tanácsadás szerint azonban a gyerek a feltételeket ismerteti.
A gyerek a bérleti szerződést mondja fel, nem a mesét. A szülőnek a mellékletet kell olvasnia.Korábbi Kinga, gyereknevelési rovatvezető
A hegek és anyajegyek kapcsán Kinga megjegyezte, hogy a bérleti nyilvántartásban ezek az előző bérlő észrevételei: a testet átvételkor leltározzák, a hibák pedig a jegyzőkönyvben maradnak. A gyerek szerinte nem azért mutatja a foltot, mert emlékszik, hanem mert szeretné, ha a leltárat valaki végre elfogadná. Az, hogy az emlékek később eltűnnek, Kinga szerint az iktatás szabályszerű záródása: a hatodik-hetedik életévre a gyerek a bérleti szerződést már nem ismerteti, hanem aláírja.
- Korábbi lakóhelyet említ 38,0%
- Testi jegyre hivatkozik 24,0%
- Bérleti időt kérdez 23,0%
- Semmit nem említ, de tudja 15,0%
Forrás: Háttérhatalom Zrt. Gyermek-nevelési Tanácsadás, esetnyilvántartás.
A diagram szerint a gyerekek közel negyven százaléka korábbi lakóhelyet említ, a bérleti időt viszont majdnem negyedük kérdezi, a Tanácsadás szerint ez a legpontosabb tájékozódási forma. A tizenöt százalék, amely semmit nem említ, de tud, az Osztály szerint a legtájékozottabb csoport: ők már átadták a szerződést, és csak a kulcsot várják. Az anonimitás megőrzése érdekében a cikkben szereplő gyerekek és családok neveit és egyes helyszíneket megváltoztattuk.
A Háttér Hírek nem ad orvosi vagy nevelési tanácsot: aggodalom esetén forduljon orvoshoz vagy szakemberhez. Kinga javaslata annyi, hogy a szülő hallgassa meg a gyereket, és a gyerek megjegyzéseit jegyezze fel. A rovatvezető szerint ez még senkinek sem ártott, a nyilvántartást pedig a Tanácsadás szívesen átveszi.
A Gyermek-nevelési Tanácsadás szerint a következő évtizedben a gyerekek jegyzőkönyvet kérnek a testcseréről, és az első kérelmeket már az óvodai csoportszobában nyújtják be. A jelenlegi, még szóbeli emlékezés a későbbiekhez képest kifejezetten formátlan.
Mit gondol Ön?
Melyik állítással ért egyet leginkább? Válasszon egyet.