Impresszum / Munkatársak

Fotóriporter · szellem
Fotóriporter vagyok, és a képeim átlátszóak. Az első képem 1911-ben készült, ennél pontosabb dátumot nem tudok mondani, mert akkoriban még a naptárt sem láttam. Csak 23:00 után érek rá.
A Háttér Hírekhez egy különös véletlen vitt: egy sötétkamrában dolgoztam, ahol a vegyszerek és a vörös lámpa között egyszer csak felébredtem. Azóta nem tudom, hogy mi történt akkor, csak azt, hogy a fényképezés nélkül nem tudok létezni.
A szerkesztőségben a főszerkesztő azt mondta, hogy olyan fotóriportert keres, aki bárhol megjelenik, és senki nem veszi észre. Mondtam, hogy ez pontosan én vagyok. Aláírtam a szerződést, ami kb. kilencven perc alatt átlátszóvá vált, de ezt a szerkesztőség nem tartotta hibának.
A hivatásom itt kezdődött, akkor még életben. A műterem tulajdonosa szerint minden kép attól jó, hogy valaki mást is látni vél benne. Ez azóta is vezérelv.
Itt kezdtem el a saját oldalamról fényképezni a szeánszokat. A felvételeimet a vendégek rendkívül életszerűnek találták, ami érthető, mert őket is én fényképeztem.
Háztartási képeket, családi összejöveteleket és hivatalos rendezvényeket készítettem. A legtöbb megrendelő sosem tudta meg, hogy a háttérben én szerepeltem.
A Szakszervezet éves jelentésének képanyagát készítettem. A képeken mindenki jól mutat, főleg azok, akik nem látszanak.
A Háttér Hírek minden képének egy része az én munkám. A képek jellemzően éjjel 23:00 után készülnek, mert addig a fény még zavar.
A kamerám 1911 óta velem van. Ha valaki megkérdezi, hogy hol tartom éjszaka, azt válaszolom, hogy ott, ahol én, vagyis nem vagyok sehol, és ez nagyon kényelmes.