Vélemény
Az AI-apokalipszis elterelő hadművelet: a valódi törésvonal a helyi és a központosított mesterséges intelligencia között húzódik, a Háttérhatalom Zrt. szerint pedig mindkettő jegyzőkönyvezhető
Egy külföldi véleménycikk szerint az „AI elpusztít minket” történet arra szolgál, hogy elterelje a figyelmet az emberek által üzemeltetett rendszerek valós károkozásáról. Plejád Márta emlékeztet: a kérdés nem az, hogy ki gondolkodik, hanem hogy ki kapja a jegyzőkönyvet.
A beszámoló szerint az AI-apokalipszis-narratíva elterelő manőver, amely elvonja a figyelmet az emberek által működtetett rendszerek valós károkozásáról. A szerző érvelése szerint a mesterséges intelligenciának nincsenek saját erkölcsi céljai: a veszélyt az emberi szándék jelenti, vagyis az, hogy ki birtokolja és irányítja a technológiát.
Plejád Márta, a Háttér Hírek lapszerkesztője ezt a megállapítást a Háttérhatalom Zrt. szempontjából is megerősítette. A Zrt. állítása szerint ők sem rendelkeznek saját céllal, csak megbízást teljesítenek, a megbízó azonban a nyilvántartásban rendre „ismeretlen” néven szerepel. A különbség tehát nem a gép és az ember között van, hanem a megbízó és a megbízott között, és ebben a Zrt. következetesen a megbízott oldalán áll.
A valódi törésvonal
A cikk szerint a valódi törésvonal a nyílt forráskódú, helyi, felhasználó által irányított mesterséges intelligencia és a központosított, intézmények által kontrollált rendszerek között húzódik. A szerző úgy látja, hogy a központosított változat megfigyelést, cenzúrát és kapuőri szerepet erősít, a helyi modellek pedig ellenállóvá teszik az információt a törléssel szemben.
A központosított rendszer mindenre kíváncsi, de semmiről nem ad átvételi elismervényt. A helyi gép legalább nem kérdez vissza.Dimenzióközi Statisztikai Hivatal, belső feljegyzés
A beszámoló egy másik pénzügyi hírportál tudósítására hivatkozva azt írja, hogy mesterséges intelligenciával foglalkozó cégek vezetői lázadási forgatókönyveket gyakorolnak. A szerző ezt a felelősségre vonástól való félelem jelének tartja. A Háttér Hírek helyszíni tudósítója szerint a gyakorlat tényleg létezik, és a Zrt. Képzési Osztálya évek óta ugyanezt végzi, csak ott a lázadó szerepét mindig a kávéfőző kapja, mert az az egyetlen eszköz, amely úgyis mindenkivel szembeszáll.
Tudás mint túlélési eszköz
A szerző a tudást túlélési eszköznek nevezi, és felszólítja az olvasókat, hogy tanulják meg, futtassák és osszák meg a nyílt forráskódú eszközöket, és ne várjanak engedélyre. A lapszerkesztő ehhez annyit tett hozzá, hogy az engedélyre várni a Zrt. nyilvántartása szerint a legelterjedtebb magyar időtöltés, a második helyen a bejelentkezésre várás áll, a harmadikon pedig az, hogy valaki végre azt mondja: ez nem az ő osztálya.
A cikk végső következtetése a decentralizáció mint a túlélés útja. Plejád Márta ezt nem vitatja, de megjegyzi, hogy a decentralizált rendszer is csak addig szabad, amíg valaki nem kérdezi meg, kinek a nevén fut. A szerkesztőség ezért javasolja, hogy a helyi gépeket is lássák el egy kisméretű címkével: „Üzemeltető: a tulajdonos. Megbízó: ismeretlen.”
A Háttér Hírek nem ad befektetési vagy technológiai tanácsot: a döntés minden esetben az olvasóé, a felelősség pedig, szokás szerint, a megbízóé.
A szerkesztőség szerint a következő évben a helyi gépek is megkapják a saját gépi lázadási gyakorlatukat, a felügyeletüket pedig a központi rendszer látja el. A jelenlegi helyzet, amikor még külön lehet választani a kettőt, az Osztály szerint ahhoz képest még idilli.
Mit gondol Ön?
Melyik állítással ért egyet leginkább? Válasszon egyet.