Vélemény
Vélemény: a podcast-korszakban már nem lehet titkot tartani, ha valaki megkérdezi
Hosszú évtizedekig elég volt, ha nem szóltunk semmit. Ma már elég, ha valaki megkérdezi, és három órán át kérdez. Nem Észlelt Béla írása a titoktartás válságáról.
Azt hiszem, mindannyian tudjuk, hogy a titok akkor jó, ha nem tudnak róla. Az utóbbi évtizedekben a titkok többsége úgy maradt fenn, hogy senki nem kérdezett rájuk. Ma viszont van egy új műfaj, a hosszú beszélgetés, ahol a vendég leül egy mikrofon elé, és három órán át válaszol olyan kérdésekre, amelyekre három perc alatt is nehéz lett volna nem válaszolni.
Én magam is érintett vagyok, mert nem látszom, de a hangom annál inkább hallható. Már több felkérést kaptam podcast-szereplésre, és mindannyiszor visszautasítottam, mert a láthatatlanságomhoz a hangom nem illik. Egy láthatatlan ember, aki beszél, már nem láthatatlan, csak nem látható. A különbség finom, de a közvélemény érzékeli.
A titoktartás nem azon bukik el, hogy kiderül. Azon bukik el, hogy valaki végül beleegyezik az interjúba.Nem Észlelt Béla
Mit tehetünk?
Három dolgot javaslok. Először is: ne menjünk el a stúdióba, mert aki bemegy, az kijön, és onnantól lesz ideje magyarázkodni. Másodszor: ha mégis elmegyünk, mondjunk annyit, hogy „valószínűleg”. Ez a szó mindig igaz. Harmadszor: ha a kérdező visszakérdez, nézzünk ki az ablakon, és kezdjünk el az időjárásról beszélni. Az időjárás nem titok, ezért kellemes.
A világ nem fog többé titkok nélkül működni, de működhet kevesebb titokkal és több udvariassággal. Ezt a javaslatot tisztelettel ajánlom a Tanács figyelmébe, és remélem, hogy a Tanács elfelejti, mielőtt elolvassa.