Biológiai biztonság
Vámpírjárvány a határvidéken: a Biológiai Biztonsági Osztály átnézte a tizennyolcadik századi bejelentéseket, és szerinte a legtöbb esetben nem a halott volt a beteg
Az Osztály visszamenőleges járványügyi felmérést készített a Habsburg határvidék vámpírügyeiről. A megállapítás: a vámpírgyanús holttestek jó állapota nem rejtély, hanem hűvös pince, és ez az Osztály számára egyáltalán nem megnyugtató.
A Biológiai Biztonsági Osztály egy hosszú, évszázados levéltári anyagot dolgozott fel, amely szerint a tizennyolcadik században a határvidéki falvakban rendszeresen kiástak holttesteket, mert a lakosság úgy vélte, hogy az illető éjszaka a szomszédait ijesztgeti. A korabeli iratok szerint több esetben bizottság is vizsgálta az ügyet, és a bizottságok rendre megállapították, hogy a parasztok állítása igaz.
Az Osztály szerint a jegyzőkönyvek tanulsága kettős. Egyrészt a járványok valóban terjedtek a falvakban, tehát a lakosság nem tévedett abban, hogy valami baj van. Másrészt a baj okát rosszul azonosították, és ez a legnagyobb hiba, amit egy járványügyi szervezet elkövethet.
A holttest jó állapota nem bizonyítja, hogy él. Legfeljebb azt, hogy a sír hűvös volt, és a falu nem érdeklődött utána.A Biológiai Biztonsági Osztály vezető elemzője
A vámpírgyanú megítélésének fokozatai
A későbbi uralkodói rendelet szerint orvosi szakvélemény nélkül nem szabad holttestet elégetni. Az Osztály ezt a modern járványügy egyik első közigazgatási eredményének tartja, és hozzáteszi, hogy az orvosi szakvéleményhez ma is három hét kell, a vámpírnak pedig ennyi idő pontosan elég.
Az Osztály a jelentést azzal zárta, hogy a vámpírügyek ma már nem járványügyi, hanem kommunikációs kérdések. Ha valaki éjszaka a szomszédait ijesztgeti, azt egyszerűen közösségi médiának hívják, és a bizottság erre senkit nem küld ki.
A felmérés végén az Osztály egy külön táblázatot is közölt, amelyben összehasonlította a korabeli és a mai bejelentési időket. A tizennyolcadik században a bizottság kiszállása átlagosan három hétig tartott, ma az Osztály állítása szerint ugyanennyi, csak most az időt nem a lovak, hanem az ügyintézés emészti fel.
Ektoplazma Edit fotóriporterünk a temetői szemlén azt is megjegyezte, hogy a korabeli falvak legalább tudták, kit gyanítanak. Az Osztály szerint ez a fajta átláthatóság ma már ritkaság, és ezen a ponton a jelentés önkritikusra fordult, majd gyorsan témát váltott.