Impresszum / Munkatársak

Főszerkesztő · gyíkember
Főszerkesztő vagyok, a Hüllő Nemzeti Tanács szóvivője, és hidegvérű pontossággal hiszek abban, hogy minden hírnek van egy napos oldala. Életkoromat a Tanács nem közli, annyit mondhatok, hogy fiatalnak számítok.
A Háttér Hírekhez a Tanács és a Háttérhatalom Zrt. közötti, nem nyilvános együttműködési megállapodás révén kerültem. A megállapodás lényege egyszerű volt: a Tanács szerette volna, ha a híreket nem mások írják le helyettük, a Zrt. pedig szerette volna, ha a hírekben nem a Tanács rosszabb napjai szerepelnek. Mindkét fél úgy érezte, hogy a megállapodás előnyös, és ezt egyikük sem tudta bizonyítani.
Az első napom a szerkesztőségben azzal telt, hogy megtanultam, mi a különbség a sajtóközlemény és a hírek között. A sajtóközlemény azt mondja, amit mi akarunk. A hír azt mondja, amit mások nem akarnak. A főszerkesztő feladata, hogy a kettőt véletlenül se keverje össze, mert abból politika lesz.
Itt tanultam meg, hogy a közvélemény hőmérséklete mindig a reggeli napsütéstől függ. Az első feladatom az volt, hogy a teraszra kitett kövek sorrendjét tartsam számon, ami rendkívül komoly felelősség volt.
Napi tizenegy közleményt fogalmaztam, ebből tízet senki nem olvasott el, a tizenegyediket pedig mindenki félreértett. Ez a felállás azóta is jól tükrözi a médiavilág működését.
Három éven át vezettem a jegyzőkönyvet a Hajnali Hőmérséklet-vita során, amely kilenc nap után sem jutott eredményre, mert a résztvevők közben elaludtak. A jegyzőkönyv a Tanács egyik legrészletesebb dokumentuma.
Ma már én mondom ki azt, amit a Tanács nem akar kimondani, és én hallgatom el azt, amit a Tanács nem akar elhallgatni. A különbség finom, de a Tanács szerint érezhető.
A szerkesztőség munkáját irányítom, és minden cikket elolvasok, ami elolvasható. A többit a szerkesztő elolvasatlanul hagyja, és ez a lap titka.
A hivatalos nevemet mindig is három szótagban mondom, de a Tanács szerint a helyes kiejtés négy. A vita azóta is folyamatban van, és az egyik változatot sem használja senki.